MAURER DÓRA

Kreativitás - Vizualitás szakkört vezetett Erdély Miklóssal (Kreativitási Gyakorlatok), fotó- és filmszakkört (Indigó csoport), a Magyar Iparművészeti Főiskolán vendégtanárként audiovizuális gyakorlatokat tartott; 1990-től a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanára.

Hamar kibővült eszköztára: kollázsok, applikációk (pl.: szőr), gyűrések, a rajzokat elfedő rétegek jelentek meg az addig alapvetően tradicionális technikával előállított művein (PB 0, Hegy és ember, rézkarc, 1969). Az eltakarás, elfedés, elrejtés motívuma, amely későbbi munkáiban is fontos szerepet játszott, már ekkor megjelent, majd konceptuális műveket kezdett készíteni, ahol eszköztára a fotóhasználattal, perszonális akciókkal is bővült.

A Quasi-képek, azok kiszínesedése és kilépése a térbe nagy jelentőséggel bír művészetében. A színekkel megkülönböztette és kiemelte a síkokat és mennyiségeket, s formázott vásznakat hozott létre. A festés részleteit és folyamatát fotósorozaton és filmen dokumentálta (Térfestés. Buchbergi projekt, 36 p., 1983).

A minimális mozgások folyamatainak megtervezett rögzítése igazán már a film segítségével történt. Művészetében a helyváltoztatás, mint központi fogalom és gondolat folyamatosan jelen van, fotón és filmen egyaránt, s azt a hatást vizsgálja, amit két vagy több tárgy egymással kapcsolatba lépő, egymásra rétegződő mozgásrendszere kivált (Displacement-sorozat, 1972-83; Relatív lengések, 1973). Filmművészeti tevékenysége szorosan összefügg képzőművészeti munkásságával, annak szerves része, ugyanakkor a média vizuális lehetőségei mellett (kép, szín, mozgás) egyéb eszközeit - zene, beszéd, zaj, szöveg - is rendkívül kreatív alkotóként használja.