VisualContainer (I)

A VisualContainer non-profit egyesület, a minőségi videóművészet és a new media hiányának betöltését célozta meg a kortárs olasz művészetben.
A projektjeink létrehozásában köszönetet mondunk Giorgio Fedeli művészetkritikusnak és Alessandra Arnó videóművésznek (mindketten a milánói körzetben tevékenykednek), akiknek az a célja, hogy a fiatal feltörekvő olasz művészek Olaszországban és külföldön egyaránt ismertségre tegyenek szert. A VisualContainer tervezi, hogy a kulturális információ és cserehálózat intézményeiben rejlő lehetőséget kihasználva, terjesztőként kontaktust teremtsen hasonló nemzetközi alapítványokkal és intézetekkel, vagy videóművészeti és új media archívumközpontokkal.
Hosszú távon arra köteleztük el magunkat, hogy felkeltsük külföldi művészeti szervezők érdeklődését az olasz videóművészet iránt.

szerző	cím	év	hossz	leírás
Rebecca Agnes	Now wait for last year	2007	4:06 min.	Az autó a semmibe zuhan. Egyszerűen beadja a kulcsot, feladja. És a hús megváltoztatja megjelenését, új növényi életbe fordul. Növénnyé válik, elhagyja az állati bőrt. Visszamegy az evolúcióban a mikroorganizmusig (ez jelenti az igazi regressziót). Ez nem a növényi, sem az állati szint, de még a gombáké sem. Organikus folyadékká törve, rátekeredve hajával a kormánykerékre. A bőr új erjedő életekkel, lázadó baktériumok tömegével nyúlik ki, akik tornyokat raknak a rothadásban. És a napok telnek. Köd, eső, szentjánosbogarak és vándorló falkák. Egészen addig, amíg be nem köszönt az új tavasz, képzeletünkbe frissességet lopva. Többé nem egyedülálló individuum, hanem tudattalan tömeg. A Davide Gallo Gallery (Berlin) tulajdona.
Riccardo Arena	25.765	2008	7: 00 min.	A 25.765 videóinstalláció a shanghai “Four times tree” projekthez tartozik, a Föld egyes részein kiállított helyspecifikus sorozat első darabja. A vadvilág megóvásán dolgozunk, amit egy ismeretlen katasztrófa fenyeget, ami szervesen egyesít minden elemet, és a megmaradt emberi nemzedék kalandjáról beszél. A részek harmonikus ritmusa segít kevésbé katasztrofális úton megjeleníteni a látványt, mint ahogy első látásra tűnne, az ideális jövő melankolikus ünnepének végső útját mutatva meg. Egy kertalkotóhoz hasonlóan, aki nem egy előre megalkotott projektben játszik, hanem a természet érintése és sugallata alapján cselekszik, a “Four times tree” a lélek gyümölcse, ami a fák legapróbb elemeinek megfigyeléséből keletkezett.
Alessandra Arnò	Save Ours Souls	2008	3:50 min.	Személyek tanúságot tesznek egy jelenésről, ami változásokat hoz, és összezavarja az életüket. Ez a munka több értelmezésből is megközelíthető, a rend-káosz filozofikus gondolatától egészen az emberi lét metaforikus olvasatáig.
Elena Arzuffi	Domestic parkour	2007	4:32 min.	Ez a munka már az elejétől elbűvöl kiegészítő hanganyagával és vizuális asszociációinak határozott vonzerejével, amit egy narratív sor támaszt alá, ahol a valós világ egyesül az őt felidéző animációval. A végén, az érzékek kielégülése után, a videó a menekülés lehetősége nélkül ejt csapdába, és hosszú időt hagy az elmélkedésre a karakterek, történetük és beállításuk jelentésére vonatkozóan.
Barbara Brugola	Zone lost	2008	8:30 min.	A videó egy lányt mutat, aki a világvégét nézi a tévében, és annak reakcióit erre a rettenetes végeseményre. A művész dupla képernyőt alkalmazott, hogy a karakter viselkedésének két ellentétes nézőpontját kínálja: a baloldali képernyőn a passzív reakciót láthatjuk mint a totális félelem megtestesülését, ami leblokkolja a lányt, aki képtelen kommunikálni az érzelmeit, de tehetetlenségének nagyon erős vegyülékén keresztül a néző világába pillant. Ezzel ellentétben a jobb oldali képernyőn dinamikus választ ad a helyzetre: az alterego elhatározta, hogy elmenekül az ijesztő látvány elől, és a korábbinál nem kevésbé látványosan megdermeszti a közönséget a talán végtelen menekülés lassú mozgásával.
Silvia Camporesi	Dance dance dance	2008		Ez a videó a hit tényével foglalkozik, nemcsak a vallással, hanem a hit sokkal általánosabb gondolatával áll kapcsolatban. Egy hölgy érdekes repetitív, nem fejlődő mozgást végez egy úszómedencében, amíg nem talál oltalmat a legjelentőségteljesebb képben: a medence falán egy kereszt tűnik fel, ami gyakran a hétköznapi úszók határának szimbóluma és végső soron itt a kinyilatkoztatásé is.
Tomoko Nagao	Super Usappe	2008	2:48 min.	Ez az animáció a ’80-as évek videójátékain alapul. A főszereplő egy piros nyúl, aki néhány dolgot elrúg, virágokat, gombákat, autókat, éttermet, bankot, művészeti intézményt, kommunát és saját magát. Önmagából merít erőt.
Luca Christian Mander	Framing	2006	3:53 min.	A videókamera kiválaszt egy képet: csak egy sötét sövény kerül a kamera és a valóság közé, ezért a leendő rend virtuálisan megváltozik: az elektronikus szem nyugtalanul csodálkozik, megpróbálva a valóságból valamit bekeretezni a réseken keresztül, amik végül mégis hasonlítanak magára a valóságra.
Patrizia Monzani	Stadt-Fisch	2006	5:00 min.	Három ember érinti egymást, anélkül, hogy valaha találkoztak volna, gondolataik és hangjuk fedi egymást, versszakaik ismétlődnek. Feltételezhetően magányosak a különös és barátságtalan városban, mert nem tudnak arról, hogy mi van körülöttük.