|
VideoChannel (D): Women Directors Cut - 13 : 13 : 13
13 films – 13 directors – 13 countries
A VideoChannel a NewMediaArtNetwork keretein belül szerveződő kísérleti művészeti platform és videóprojekt a Németországi Kölnből.
A VideoChannel főkurátora és rendezője, Wilfried Agricola de Cologne, aki a Network megalapítója is, a projekt alapvető tematikájaként az identitás és emlékezet kérdését jelölte meg. A projektben 20 kurátor, 250 művész vesz részt, és több mint 250 film és videó.
A 2004-ben alapított VideoChannel teljesen online szerveződik, több mint 250 videót nézhetünk folyamatosan online ingyenesen. Minden évben pár új videóprojekt kerül fel változó témával.
A 2006-ban alapított (az első két fesztivál 2006-ban, a harmadik 2007-ben) CologneOFF – Cologne Online Film Festival új típusú film-videófesztivál, ami párhuzamosan szerveződik online és offline.
A Női rendezők keresztmetszete olyan programsorozat, ami a női rendezőkre és videóművészekre koncentrál a Network projekt environmentjein belül.
[NewMediaArtNetwork]||:cologne – www.nmartproject.net
VideoChannel – video project environments – http://videochannel.newmediafest.org
CologneOFF – CologneOnline Film Festival – http://coff.newmediafest.org
SoundLAB – sonic art project environments – http://soundlab.newmediafest.org
AND – Artists Network Database – http://and.nmartproject.net
szerző |
cím |
év |
hossz |
leírás |
Rahel Maher (AUS) |
Misstar |
2003 |
2:00 min. |
Rahel Maher a rádió és film műfajában is dolgozik. 2002-ben a Victorian College of the Arts Dokumentumfilm és Televízió szakán tanult Melbourne-ben. Munkái főként szociális és politikai tárgyúak, gyakran az identitás és a túlélés témáival foglalkoznak.
A Misstar egy nőről szól, aki férfinak öltözik. Ez a folyamat látszólag teljesen megváltoztatja az identitását, de a film azt a kérdést teszi fel, hogy mi valójában az identitása. A Misstar rövid dokumentumfilm a személyes identitásról és kísérletről.
A film úgy mutatja be Lee és Misstar kapcsolatát, mint a nemi identitások közti átmenetet. Lee Johnny Gash-nek öltözését rajzolja meg, és a készülődést az éjszakai drag-előadásra. Fizikai és pszichikai készülődését látjuk, amint elhagyja saját személyiségét, és nyilvánosan Johnny Gash-sé válik. |
Larissa Sansour (PAL) |
Happy Days |
2004 |
3:40 min. |
Larissa Sansour 1973-ban született Jeruzsálemben, a koppenhágai, londoni és New York-i Képzőművészeti Egyetemen tanult, majd New York-ban master fokozatot szerzett.
Munkái az interdiszciplinaritástól és a jelenlegi politikai dialógusról szólnak, videó-, digitális fotó-, kísérleti dokumentum és internettechnikát használ.
A koppenhágai tévé szabadúszó művészek csatornájának produkcióiban dolgozik.
Sansour jelenleg nemzetközi tanácstag az új szellemű Chaos Pilots iskolában, ahol oktat, ír a művészetről és a politikáról. |
Unnur A. Einarsdottir (IS) |
Music in Cake |
2004 |
3:00 min. |
Reykjavikban, Izlandon született 1981-ben. Az izlandi Művészeti Akadémián végzett 2005-ben.
„Fiatal lány ül egy asztalnál. Az asztalon rózsaszín és fehér sütemény van, majd néhány perc múlva néhány kis fehér egér befalja a torta csücskét. A közeliben a lány lassan kivesz a szájából egy horgot, majd addig húzza, amíg a szájból véresen lóg ki. A horoggal a szájában az egerek asztal körüli futását szemléli, majd hirtelen megfogja az egyik farkát, és bekapja.”
|
Oksana Shatalova & Alla Girik (KAZ) |
Warning: Women |
2006 |
3:12 min. |
Alla Girik (1965-2006) és Oksana Shatalova (1972) Rudny-ban, Kazahsztánban élnek, éltek. Videó, fotó és installáció műfajában dolgoznak.
A nem-modernizált patriarchális társadalmakban (ami még mindig az emberiség többségét teszi ki), a kulturális rendezőerő, az intellektus és a tudatosság szerepét hagyományosan a fériaknak tulajdonítják. Egy nő a tudattalant, az intuíciót és a káoszt szimbolizálja. Ez a személytelen erő. „Veszélyes, mint a természet – a katasztrófa fenyegetése”.
A Figyelmeztetés: Nő trilógia a nőkről alkotott „testi alap” gondolatok Rabelais-szerű illusztrációja. A feminofóbia és a vagina dentata (agyaras emésztő vagina) archaikus mítoszának ironikus illusztrációja. A nőket itt kegyetlen (ugyan vicces) szörnyként ábrázolják, akik mindig megfosztják a férfiakat fallikus koronaékszerüktől. |
Beatrice Allegranti (UK) |
In My Body |
2005 |
4:00 min. |
Angol performer-koreográfus-rendező.
Az utóbbi évtizedben interdiszciplináris munkákat, táncos performance-okat készített. Önéletrajzi ihletésű szólókat alkotott, amelyekben kifejezhette saját szexuális identitását és a nemi érzékelését a szavakon és mozgáson keresztül.
A helyszín-specifikus önéletrajzi szólófilmben a női érzékelést és érzelmeket vizsgálja az anyja halála után keletkező életszakaszok identitásának rekonstruálásában. |
Ina Loitzl (A) |
Snow-white and red like a rose |
2005 |
5:00 min. |
Ina Loiztl Klagenfurtban (A) született, vizuális médiát tanult a Mozarteum Akadémián Salzburgban, majd Bécsbe költözött, hogy a Bécsi Képzőművészeti Akadémián folytassa tanulmányait.
Hófehérke Rózsavörössé válik
Takaros megjelenése
Vaddá, virágzóba és lüktetőbe hajlik,
Hogy majd visszatérjen fehér csendjébe
Ez színezi a vörös nektárt kékké
A vért nem tagadhatjuk meg
VIGYÁZAT!
a női könnyek tisztítják tisztátalan Vénusz-dombjukat
Mária figyelmét testének fluidumaira
Egyszerű analógiaként kapcsolják össze
Saját fiának vérével!
Melyik vér részegülhet meg
Melyik vért rosszabb ontani?
Oh, ne kívánj nőt has nélkül!
Jobban szolgálna ő hiányzó genitáliával?
Tisztaság, biztonság, Mária ajka csak káromolni tud…
A kritikus napok az én napjaim
Aktivitás csak injekcióval és pirulákkal nyerhető
A vég a havibaj hiánya
De ez a bújócska majd bosszút áll
A vagina küzdelmével
Mert csak tamponok állíthatják meg, dugaszolhatják be és szelidíthetik meg
A zamatos lé hömpölygését |
Johanna Reich (D) |
Front |
2005 |
2:00 min. |
Barcelonában és Kölnben él és alkot.
„Egy fiatal nő harca a kamerával, a megfigyelővel szemben. Rövid kísérleti videót készítettem Elölről címmel (Frontális támadás), hogy fiatal művészként mutassam meg magam, utalva a betlehemi helyzetre is. Betlehem olyan hely, ami tele van hihetetlen történetekkel, különböző nézőpontokkal, szabadsággal és félelemmel, olyan dolgokkal, amik bámulatba ejtenek.
A Betlehem név elgondolkodtat az emberi élet lényeges dolgairól – hiszen egyfelől a béke szimbóluma, mindamellett a veszély és a küzdelem otthona is, az emberi természet másik oldalát tárva fel. Rövidfilmemmel magamra, mint fiatal művészre akartam reflektálni, aki a médiajelenlét világában él, ami néha megrémít, néha küzdeni szeretnék ellene, néha pedig szívesen meglepném a környezetemet, ami körülvesz. De a harc mindig az utolsó eszköz, és nem megoldás…” |
Leticia El Halli Obeid (RA) |
Headphones |
2001 |
2:33 min. |
Cordobában, Argentinában született 1975-ben. A cordobai Képzőművészeti Egyetemen tanult (1995-2001). Főként videóval dolgozik.
Ez a darab olyan dalrészletekből áll, amiket meghívott emberek énekelnek, miközben fülhallgatón keresztül hallgatják a dalokat. A lényeg az volt, hogy a hangerő elég nagy legyen ahhoz, hogy ne hallják a saját hangjukat. Elvesztve a kontrollt, valamiféle fordítást végeznek, ahogy ez általában történni szokott, az énekes saját hangját illetően illúziókat táplál: a hang, amit hallanak, helyettesíti a valódit, valamiféle maszkként azt az érzést kelti bennük, hogy úgy énekelnek, mint kedvenc zenekaruk vagy szólistájuk. |
Margarida Paiva: (P) |
Habit |
2005 |
5:50 min. |
A Coimbrában született (Portugália) Margarida Paiva Oslóban élő és alkotó fiatal művész.
Videói olyan történetrészleteken alapulnak, amik az agy belső állapotát vizsgálják, ami az álmokra és emlékekre hasonlít. A melankólia, magány és félelem mindig előkerül ezekben a munkákban és költői képekben fejeződik ki. A narratíva egy elképzelt időben és térben kap helyet, amelyben egy női karakter ugyanazokat az álmokat álmodja többször egymás után. |
Sonja Vuk (HRV) |
My Way |
2006 |
1:00 min |
Horvátországban született és él.
A cím és a kiinduló ötlet Sid Vicious tomboló My Way dalának előadásából származik.
A speciális daléneklés felidézi a lázadást, de erőtlen ahhoz, hogy bármit is megváltoztasson. Általában ez történik a mindennapi életben is.
Minden azon múlik, hogyan és hol építjük fel, neveltetésünk, politikai klímánk, tradíciónk, vallásunk, szociális és történelmi kontextusunk, valamint családi kapcsolataink tudatos és tudattalan konzekvenciáiban… Amik vagyunk, amik lenni szeretnénk, és amivé leszünk… |
Clair Ultimo (USA) |
Inner Dialogue |
2004 |
3:36 min. |
Interdiszciplináris művész, aki New York-ban él és dolgozik.
„A Belső párbeszéd kísérletet tesz arra, hogy a személyes válaszadást nyilvánossá tegye. A párbeszéd belső kameravágásként és kérdés-feleletként készült, ami főként a felelősség- és hitrendszer kérdését járja körül.
Meghallgattam néhány metafizikai stílusú kérdést, majd a kamerába válaszoltam, ami a következtetések kényelmetlen megvalósítását hozta el számomra.” |
Nancy Atakan (TR) |
The Wall |
2005 |
1:40 min. |
Az Amerikában született Nancy Atakan Isztambulban él és dolgozik 1969 óta. 1995-ben az isztambuli Mimar Sinan Egyetemen doktorált művészettörténetből. 1996 és 2002 között a Bosphorus Egyetemen tanult 20. századi művészettörténetet. 1998-ban a Yapi Kredi Bank Kiadó kiadta a könyvét Arayislar címmel (A festészet és szobrászat alternatíváinak keresése). |
Silvia Cacciatori Filloy (U) |
Prostituto/ta |
2005 |
4:40 min. |
Montevideóban, Uruguayban született 1962-ben. Az uruguay-i Nemzeti Képzőművészeti Egyetem vizuális művészet szakán végzett. A multimédiában dolgozik 1996 óta, a diszkrimináció, erőszak és zsáner témák iránt érdeklődik.
„A Prostituto/ta a diplomamunkám, amellyel a Képzőművészeti egyetemen diplomáztam. A spanyol nyelven végzett vizsgálat úgy készült, hogy a prostitúció szó minden lehetséges szinonímáját megkerestem a szótárban. A 104 szó animációja a Királyi Akadémia épületének homlokzatán jelenik meg. A nyelv reflektál a kollektív gondolkozás rendszerére, és értékeket közvetít.
A videó néhány, különböző helyről jött színészt mutat, akik törvényesítik, igazolják és elítélik a prostitúciót, a vallás, a filozófia és a művészet szemszögéből. A történelem a férfiak számára íródott, ezért ők a főszereplői ennek az animációnak. Az animáció végén a főcímben a prostitúció problematikus definíciójával találkozunk: „a művészet asszonya”, ez vagyok én!” |
|
|